"Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó."



Esterházy Péter talán legszemélyesebb és legegyetemesebb könyve A szív segédigéi. A gyász könyve, ekképpen a halálé, ekképpen pedig az életé. Hogy a múló időben mi marad. Mi marad meg, mi marad ránk? A fekete kereteken belüli lapokon előbb egy anya elvesztésének történetét olvashatjuk a fiú szemszögéből: az utolsó napoktól a temetésig; majd jön a visszája: az édesanya siratja meghalt gyermekét. Így lesz ez a zárt szerkezet, a fekete keretek és a fehér lapok kontrasztja, létezésünk legnyitottabb kérdésének nyelvi emlékműve.