Leírás a könyvről
Téa Obreht regénye egy csodálatos világba röpít el minket. A cselekmény már az első sortól lebilincseli az olvasót, és nemcsak a végéig tartja fogva, hanem a könyv elolvasása után is úgy érezzük, hogy ez a világ részünkké vált, a legendák és szereplői örökre emlékezetünkben maradnak... A tigris alakját, aki "éjszakánk erdejében sárga láng", már William Blake versében is misztikum övezte.
Obreht regényében kit Sir Kánra, kit magára az ördögre emlékeztet a tigris, de igazi természetét csupán egyvalaki ismerheti meg. Olyasvalaki, aki közös titkukat sosem fogja elárulni...
Egy háború pusztításaiból felocsúdó balkáni országban Natalia, a fiatal orvosnő megpróbálja feltárni nemrégiben elhunyt, imádott nagyapja halálának rejtélyes körülményeit. Kutatásai kiindulópontjául az idős férfi kedvenc olvasmánya, "A dzsungel könyve" szolgál, valamint a "halhatatlan emberről" szóló mendemondák - ezeket Natalia hajdani közös sétáik során hallotta a nagyapjától. A történetek közül a legkülönösebb mégis az, amelyet nagyapja még sosem mesélt el neki: a Tigris asszonyának legendája. Natalia csak úgy kaphat választ kérdéseire, ha megpróbálja megismerni és megérteni azt a távoli, elfeledett, népi hiedelmekkel és babonákkal teli világot, amelyből nagyapja elindult.
Az 1985-ben született Téa Obreht első regényével, A tigris asszonyával 2011-ben elnyerte a legjelentősebb brit női irodalmi díjat, az Orange Prize-t. Az 1996-ban alapított díj történetében ő az eddigi legfiatalabb győztes.
"Ez az ifjú írónő Isaac Bashevis Singer és Gabriel García Márquez egyenes ági leszármazottja." (Kate Chirstensen, Elle)
"Obrehtnek olyan tehetsége van a cselekmény szövevényes kibontakoztatásához, amellyel a nála kétszer idősebb írók sem rendelkeznek. Ilyen meggyőző ábrázolásra csak egy zseni képes... Ebben az évben nem volt ennél tartalmasabb könyv." (The Wall Street Journal)
"A tigris asszonyának varázslata abban rejlik, hogy sosem lépi át teljesen a mágikus realizmus határát... Napjaink realizmusának és a falusi legendáknak e könnyed elegye így sokkal mélyebbre hatol az olvasó tudatában." (The Washington Post)